14. fejezet

Kényelmes, új szobájában ébredve Zekk meglepően frissnek és gondtalannak érezte magát. Mélyen aludt, mintha vissza kéne nyernie az erejét. Arra gondolt, hátha Brakiss kevert valamit az ételébe. Ha valóban ez történt, cseppet sem zavarta, mivel ennyire jól még sohasem érezte magát.

Megpróbált kellemetlen dolgokra gondolni, olyasmire, hogy elrabolták, és a birodalmi űrállomásra hozták. De Zekk nem bánta, mivel olyan tisztelettel bántak vele, mint még soha. Fokozatosan a szobájának kezdte tekinteni a helyiséget, nem pedig a cellájának.

Forró vízzel lezuhanyozott, amitől teste kellemesen felmelegedett, majd szokatlanul hosszú ideig készülődött. De kicsit sem törődött vele. Hadd várjon Brakiss! Nem a saját akaratából jött ide, bármilyen bánásmódban részesítette is azóta az Árnyakadémia vezetője.

Bántotta, hogy elhagyta az öreg Peckhumot. Abban is biztos volt, hogy a barátai is nyugtalankodnak miatta. Jacen és Jaina már valószínűleg a biztonságiakkal kerestetik. De Zekk sejtette, hogy Brakiss jól elrejtette az Árnyakadémiát. Zekk arra gondolt, hogy eltölt itt egy kis időt, míg ki nem eszel egy szökési tervet. Azután megpattan.

Miközben zuhanyozott, valaki elvitte a ruháját, helyette pedig többféle öltözetet hozott. Egy kényelmes ruhát, fényes bőrvértezetet, valamint egy csillogó fekete uniformist. Zekk a saját holmiját kereste. Nem akart többet elfogadni a Második Birodalom vendégszeretetéből, mint amennyit szükségesnek tartott. De a saját holmiját nem találta, az új ruhák pedig tökéletesen megfeleltek a méreteinek.

Zekk megpróbálta kinyitni az ajtót, arra számítva, hogy zárva lesz. De legnagyobb meglepetésére a fémlemez félresiklott. Amint kilépett a folyosóra, Brakiss-szal találkozott. A férfi ezüstszínű köpenye úgy lebegett körülötte, mint amikor a szél felkavarja a havat.

Halvány mosoly jelent meg Brakiss szoborszépségű arcán.

- Ó, fiatal Zekk, készen állsz arra, hogy megkezdődjön a kiképzésed?

- Nem igazán - dünnyögte Zekk. - De gondolom, ennek nincs jelentősége.

- Hogyne lenne - mondta Brakiss. - Ez azt jelenti, hogy nem magyaráztam el megfelelően, hogy mit akarok veled tenni. De ha kinyitsz egy kicsi ablakot az ellenállásod falán, akkor meg tudlak győzni.

- Es ha nem leszek meggyőzve? - kérdezte dacosan Zekk.

Brakiss vállat vont.

- Akkor kudarcot vallottam. Mit mondhatok még?

Zekk azon tűnődött, hogy megölik-e, ha nem váltja be a hozzá fűzött reményeket.

- Gyere az irodámba! - mondta Brakiss, majd végigvezette a fiút a sima falú folyosókon. Úgy tűnt, kettesben vannak, de Zekk látott fegyveres rohamosztagosokat az ajtók előtt, akik készen álltak arra, hogy bármelyik pillanatban Brakiss segítségére siessenek. Zekk elmosolyodott a gondolattól, hogy ő veszélyt jelenthet Brakiss számára.

Brakiss irodája olyan sötét volt, mint a világűr. A falakat holografikus képernyők borították, amelyek asztronómiai katasztrófákat ábrázoltak: Szupernóvarobbanásokat, összezsugorodó napokat, bolygók felszínén hömpölygő lávafolyamokat. Zekk csodálattal bámulta a felvételeket.

- Foglalj helyet! - mutatott Brakiss az egyik fotelre. Bár a férfi mosolygott, hangjából fenyegetés áradt. Zekk úgy érezte, nincs értelme az ellenállásnak. Inkább későbbre tartogatja az erejét, amikor kedvező lehetőség kínálkozik.

Brakiss leült a hosszú, fényesre polírozott asztal mögé, majd egy titkos fiókból elővett egy csillogó, henger alakú tárgyat. A henger két végét széthúzta, és a két fél között vakító energianyaláb jelent meg. A hideg tűz fénye visszaverődött a szoba falairól.

- Mit csinál? - kérdezte Zekk.

Brakiss a két hengert lassan elfordította egymástól, és az energianyaláb meggörbült, félkörívet alkotva.

- Nézd ezt a hideg lángot! - mondta Brakiss. - Ez egy gyakorlat, amely megmutatja, hogy mit tudsz kezdeni a benned rejlő erővel. Az energiasugár mozgatása a legalapvetőbb teszt. Megmutatom, mit kell csinálnod. Figyelj!

Brakiss felemelte az egyik ujját, és révetegen nézett maga elé. Az energiasugár táncolni kezdett, majd egyre gyorsabban mozgott előre-hátra, míg végül a vörös sugarat már nem lehetett szemmel követni. A fény összefüggő gömbfelületet alkotott, amely olyan volt, mint egy miniatűr nap.

- Ha már elsajátítottad az alapokat, megpróbálkozhatsz komolyabb dolgok irányításával.

Brakiss széthúzta a gömböt, majd egy emberi arcot kezdett formálni belőle. Majd az arc sárkánnyá alakult, amely hosszúkás fejét jobbra-balra csapta. Nyitott szájából félelmetes fogak meredtek elő. Azután a sárkány tovább formálódott, végül Zekk képmásává fejlődött.

Zekk lenyűgözve nézte a folyamatot. Azon tűnődött, vajon Jacen vagy Jaina képes-e ilyesmire.

Brakiss befejezte a mutatványt, a gömb ismét vonallá alakult.

- Próbáld meg, Zekk! - mondta Brakiss. - Koncentrálj! Érezd a fénysugarat, mint a zuhatag vizét! Gondolatban formáld a gömböt az ujjaiddal. Érezni fogod!

Zekk vágyakozóan előrehajolt. Azután megmakacsolta magát.

- Miért koncentráljak? Miért tennék bármit a Második Birodalomért, az Árnyakadémiáért vagy magáért?

Brakiss elmosolyodott.

- Nem azt akarom, hogy értem tedd. Sem olyan kormányért, amelyről alig tudsz valamit. Azt kérem tőled, hogy önmagadért tedd meg. Hiszen mindig szeretted volna fejleszteni a képességeidet. Hidd el, nem mindennapi adottságokkal rendelkezel! Miért nem használod ki ezt a lehetőséget? Ha majd visszatérsz a régi életedbe, az erő birtokában, sokra viheted.

Brakiss előrehajolt,

- Szabad vagy, Zekk. És mi szabad embereket keresünk, akik saját elhatározásukból kezdenek tanulni. Most itt a lehetőség számodra. De ha nem mered vállalni a kihívást, akkor kudarcot vallottál, mielőtt hozzákezd- tél volna a tanuláshoz.

Brakiss szavai gondolkodóba ejtették Zekket.

- Rendben van, megpróbálom - bólintott végül. - De ne várjon tőlem túl sokat!

Zekk az energiasugárra nézett, és koncentrálni kezdett. Bár nem tudta, mit kéne csinálnia, ezért különféle dolgokra gondolt. Az energianyalábon remegés futott végig.

- Nagyszerű - mondta Brakiss. - Próbáld újra!

Zekk ismét koncentrálni kezdett. Igyekezett gondolatait a fénylő csíkra összpontosítani.

A fény vibrálni kezdett, majd a tengelye körül elfordult, és kört írva le visszatért az eredeti állapotába.

- Sikerült! Meg tudtam csinálni!

Brakiss egymáshoz illesztette a henger két darabját, és az energianyaláb eltűnt. Zekk csalódott volt.

- Várjon! Hadd próbáljam meg még egyszer!

- Nem - rázta meg a fejét Brakiss. - Egyszerre nem lehet túl sokat tanulni. Gyere velem a dokkfedélzetre! Mutatni akarok valamit.

Zekk megnedvesítette az ajkát, mintha belekóstolt volna valamibe, ami megnyerte a tetszését. Követte Brakisst, miközben igyekezett leplezni türelmetlenségét. Szeretett volna ismét megpróbálkozni az energiasugár formálásával. A próba felkeltette Zekk érdeklődését, és az Árnyakadémia vezetőjének éppen ez volt a szándéka.

***

A dokkfedélzeten Qorl és egy sereg rohamosztagos az elfogott Adamant értékes szállítmányána rakodásával foglalatoskodott. Brakiss a hangárba vezette Zekket, aki meglepetten nézte az Arnyakadémián állomásozó űrhajókat.

- Bárcsak megmutathatnám neked a legmodernebb hajónkat, az Árnyűzőtl - mondta Brakiss. - De Luke Skywalker azzal szöktette meg a tanítványaimat: Jacent, Jainát és Lowbaccát.

Zekk összevonta a szemöldökét, de nem szólt semmit. Szerinte Luke Skywalker nagyon jól tette, hogy megszöktette a gyerekeket, hiszen előzőleg Brakiss rabolta el őket.

Fenn a hangár vezérlőtermében a fekete hajú Tamith Kai állt az ablak előtt, és ibolyaszínű szemével a rakodási műveleteket figyelte. Mellette volt két dathomiri segédje, Vilas és Garowyn. Zekk elfintorodott, amint felismerte a két alakot, akik elkábították a Coruscanton.

- Ne törődj velük! - mondta Brakiss legyintve. - Irigyek, mert túl sok figyelmet fordítok rád.

A fiú szívét melegség öntötte el, bár nem tudta, hogy Brakiss igazat beszél, vagy csak azt akarja, hogy Zekk még különösebbnek érezze magát.

Az egyik rohamosztagos megállt előttük és tisztelgett.

- A felső dokktorony már majdnem elkészült - jelentette. - Két napon belül üzembe helyezzük.

- Helyes - mondta megkönnyebbülten Brakiss, majd Zekkhez fordult. - Még mindig alig tudom elhinni, hogy egy űrsikló belerohant az Árnyakadémiába. Ezek a lázadók még akaratlanul is kárt okoznak.

Qorl néhány alkatrészt szedett elő egy konténerből.

- Kifogástalan, új modellek - jegyezte meg a hajdani TIE-vadászpilóta. - Hasznukat fogjuk venni a csatahajók építésénél. Vagy felszerelhetünk hiperhajtóművel néhány vadászgépet.

- Ezt a döntést bízzuk az uralkodóra - mondta Brakiss, majd hozzátette: - Bizonyára elégedett lesz a zsákmányolt rakománnyal. Óvatosan bánjanak az alkatrészekkel, nehogy valamelyik megsérüljön!

Qorl bólintott, majd folytatta a munkáját.

- Látod, Zekk? Mi csupán parányi csavarok vagyunk ebben a gigantikus gépezetben. A tevékenységünk jelentéktelennek tűnik, mégis tudjuk, hogy miért küzdünk. Az Új Köztársaság az ellenségünk, amely visszafelé akarja forgatni a történelem kerekét, és káoszt teremt a galaxisban. Egy olyan világot akar, amelyben anarchia uralkodik, mindenki a saját hasznát lesi, elfoglalja mások földjét, és nem követ semmiféle szabályt, nem fogadja el a törvényes rendet. Zekk csípőre tette a kezét.

- És mi a véleménye az emberi szabadságról? Én szeretem, ha azt teszek, amit akarok.

- Mi is hiszünk a szabadságban - felelte Brakiss őszinte hangon. - De van egy pont, amin túl a szabadság kárt okoz. A galaxisban élő fajok számára ki kell jelölni egy utat, és szükség van vezetőre, aki irányítja őket.

- Te független ember vagy, Zekk - folytatta Brakiss. - Te tudod, hogy mit teszel. De gondolj azokra az emberekre, akiknek nincsenek vágyaik, nincsenek céljaik, és senki sem mondja meg nekik, hogy mit csináljanak. Te segíthetsz ezt megváltoztatni.

Zekk ellenkezni akart, megcáfolni Brakiss szavait, de nem tudott semmit mondani. Pedig tudta, hogy ha nem áll elő komoly érvekkel, az annyit jelent, mintha egyetértene a jedimesterrel.

- Nem kell válaszolnod - mondta türelmes hangon Brakiss. Azután előhúzta a fényes hengert a köpenye alól. - Legyen ez nálad addig, amíg gondolkodnod kell a szavaimon. Most pedig visszakísérlek a szobádba.

Azzal átnyújtotta Zekknek a fényes hengert. A fiú vágyakozva vette magához.

- Gyakorold az energiasugár irányítását, ha kedved van hozzá! - mosolygott Zekkre. - Azután majd megint beszélgetünk.